5. rész - Megtaláltam! ~part 2.

Hali Cuncikáim! Sajnos, mivel elkezdődött a suli és minden egyéb bajom van, ritkák lesznek a részek, mint Pista bácsi haja, szóval nem fogtok szeretni! :D De komolyan, ez a nyamvadt gimnázium úgy megtizedeli az időmet, mint a pestis az embereket a középkorban!:o Még azért is bocsi, hogy rövid lett, de a következőre már van ötletem és annak lesz terjedelme de rendesen! ;) Azért jó olvasást!:)

*Laura szemszöge*

Teljesen megsemmisülve ültem az ágyamon. Végre erőt vettem magamon és felálltam, majd Kevin szemébe néztem.

- Nem érdekel mibe kerül, de közelebb kerülök Samhez és elmondom a történteket. Megszelídítem azt az idiótát! - szántam el magam. Felvettem a földről egy papírdarabot és elkezdtem összetépkedni. Nem túl jó idegességlevezető a cafatokat dobálni, hiszen nem repülnek túl messzire és nincs túl nagy súlyuk. Kevin csak elkeseredetten nézett. Aztán minden elkezdett motoszkálni, zavarogni a fejemben és minden sérelem és rossz dolog eszembe jutott.
- NEM VAGYOK ŐRÜLT!!!! - kiabálom és az ajtónak vágom az egyik üres parfümös üvegem és rögtön utána egy éjjeli lámpát. Abban a pillanatban ahogy zokogva a földre rogytam, kinyílt az ajtó. Két kezet éreztem a vállaimon.
- Úristen Laura, mi történt? Minden rendben van? - hallottam meg Ross aggódó hangját. Aztán Adam lépett be az ajtón.
- Jó, ma nem mész dolgozni! - mondta.
- De megyek!
- Laura ezt te sem gondoltad komolyan! Ma este szépen itthon maradsz és lepihensz! Elzárom a gyógyszereid, szépen kisírod magad a vállamon és összepakolunk!
- Nem, nem nem! Senki nem mondja meg mit csinálok! Mindenki azt hiszi, hogy bolond vagyok és nem tudok magamra vigyázni! Én ezt már nem bírom elviselni! - megfogtam az egyik gyógyszeres dobozom és teli öntöttem a markomat kapszulával, majd beöntöttem a számba. Mielőtt reagálhattak volna, felkaptam a táskám és az erkélyen keresztül - ezúttal sikeresen, sérülések nélkül - távoztam. A gyógyszereket egy zsepibe köpte, majd elraktam. Mivel van még időm bőven, ezért kerülővel megyek, mert tudom, hogy Ross biztosan ott fog keresni. Elkezdtem futni, majd 5 perc után beugrottam egy kerítésen. Egy bokor mögül figyeltem, hogy kikanyarodik az utcából Ross a családi kocsival. Írtam egy SMS-t Stefany-nak, hogy lehet kések, de ha valaki kérdezi merre vagyok, mondja azt, hogy fogalma sincs. Mikor újra elindultam, ráérősen még egy kávét is vettem.
Igazam volt. Mikor beértem - megjegyzem mindössze 15 perc késéssel -, kiderült, hogy Ross itt keresett.
- De kis rossz kislány itt valaki! - mondta Stef és rácsapott a hátsómra.
- Hé, még mindig fáj! - mondtam, de el mosolyodtam. Ő erre csak felkacagott. Mondtam már, hogy ők egy egyéni család? Ő és a bátyja is a saját neméhez vonzódik.
A munkaidőm elég hamar eltelt, nem ehhez szoktam. Stef gyorsan lelépett és Sebastian jött a helyére. Neki kisírtam a bánatom, mert nem hagyott békén. Kár volt, mert utána ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen. De előtte nem kidobtuk, hanem elosztva hazacsempésztük a 15 perces popcornokat és nachokat. Mielőtt elköszönt, mondta, hogy a hétvégi bulijukba hívjam meg a "híres haverjaimat" is. Legalább meg tudom szívatni Ellingtont. Bementem a házba. Leraktam a cuccaim, és az ajtónak támaszkodva lecsúsztam a földre. Mekkora leszidást fogok kapni... Volt időm végig gondolni és rájönni, hogy jót akarnak, de nem ismernek annyira, hogy tudják, min akadok ki és mivel segítenek. Gyors léptekkel gázoltam át a nappalin.
- Azt hittem az ajtóban fogsz aludni! - szólalt meg egy fáradt hang mögülem. Ijedten megfordultam. Adam ült kómásan.
- Hoztam kaját! - próbáltam terelni a témát.
- Tudod hogy aggódtunk?! Nem tudtam eldönteni, hogy megszöktél, vagy valamelyik árokban fekszel ájultan gyógyszer túladagolás miatt vagy rosszabb!
- Kiköptem a tablettákat!
- Nem érdekel! Ilyet többet ne csinálj! Végre kezdünk jó apa lánya kapcsolatot kialakítani! Nem akarlak elveszíteni! - ölelt meg szorosan.
- Megfojtasz! - elengedett.
- Szobafogság! A következő két hétben nem mész dolgozni, se sehova!
- De Stefék bulija...!
- Oda meg pláne nem!
- Nem vagyok kislány, nem tarthatsz bezárva!
- Amíg az én házamban vagy azt csinálsz amit mondok!
- Így akarsz közelebb kerülni hozzám? Te sem vagy más, ugyanolyan vagy mint a többi! Mindegy, már nem kell értem aggódnod! - azzal felrohantam.
- Laura, gyere vissza! - kiabálta utánam de magamra vágtam az ajtót.
Összepakoltam egy sporttáskába a legfontosabb holmijaimat. Elmegyek innen és nem tarthat vissza senki! Még nagyobb rumlit csináltam a szobámban, mint ami eddig volt. Kiosontam Liv szobájába és elbúcsúztam tőle. Békésen aludt. Aztán visszamentem a szobámba, belülről bezártam az ajtót és benne hagytam a kulcsot.
- Majd még találkozunk Kevin! - suttogtam és ugrottam.
Hajnal öt óra körül járhat, én pedig Sam Tsui ideiglenesen bérelt házán mászok felfelé a zúzódott csuklómmal. A táskáim egy bokorban elrejtettem. Nyitva van az ablaka. Beültem az ablakába de a függöny eltakart. Ébren van.
- Mi az, nem tudsz aludni? - kérdezem gúnyosan. Horrorfilmbe illő jelenet. Keresi a hang forrását. A hajnali szellő meglibbenti a függönyt és meglát. - Meg sem lepődöm, hogy nem ijedsz meg tőlem! Szerintem tudod, hogy nem őrült rajongó vagyok aki azért jött hogy levágja néhány hajszálad hogy klónozhasson... Min agyalsz?
- Megbántotta valakit és nem tudom hogyan engeszteljem ki, mert szimpatikus a lány. Mit keresel itt?
- Megszöktem otthonról...
- Mi?
- Ez hosszú sztori, de nem emiatt riogatlak pirkadatkor.
- Hanem miért?
- Ismerem a nagyapádat és ő is látni szeretne téged.
- Az lehetetlen, a nagyapám halott!
- Tudom. Ő a legjobb haverom!
- Ki vagy? Kezdesz megijeszteni!
Szépen lassan elmeséltem neki a történetemnek a fontos részét. Érdekes módon elhitte.
- Furcsa vagy és titokzatos! Ez fogott meg benned annyira!
- Lassabban szépfiú! Nem fogok neked 2 hónap múlva gyereket szülni, csak mert szívességet teszek! Holnap 2-kor találkozzunk a parkban a 4. vörös padnál ahol a fűzfa van. Nem várok. Ha nem jössz el tudni fogom, hogy bolondnak tartasz és nem érdekelnek a részletek! Találkozunk a táncórákon. Pá!
Azzal távozok. Ma éjjel egy padon fogok aludni. Aztán a táncterem hátuljában húzom meg magam. Mit művelek? Nem vagyok eszemnél.... Ennek nem lesz jó vége.

Remélem tetszett! Bocsánat, hogy a mostani is ilyen nagyon összekapkodott, összevissza izé! :s
By: Lu