Bevezető

Sziasztok! Remélem elnyeri a tetszéseteket és egy kicsit kíváncsiak lesztek! :)

*Laura szemszöge*

"Nem érzek semmi fájdalmat. Csak nyugodtságot és a hatalmas nagy semmit. De ez a körülöttem történő hangoskodás zavarja a fülem! MI? Hangoskodás? Ne! Már megint, ezt nem hiszem el!

-Mrs. Marano, nem adhatja fel, kérem maradjon velünk! Tudom, hogy képes rá, bízom magában! Nem egyszer tért magához! -kiáltotta egy ismerős férfi hang. 

Hirtelen a sötétséget vakító fehérség váltja fel, néhány összemosódott arccal fűszerezve. A semmit hirtelen hatalmas nyomás a mellkasomon és egyéb hihetetlenül rossz fájdalom váltotta fel. Gépek sípolása és a kiabálás tovább rontotta a hallásom, ami egyet jelentett: megint élek! Ez nem lehet igaz!

-Üdv újra köztünk Laura! Már kezdek nem kicsit aggódni! Itt vannak a fogadott szülei, Cheryl és Adam......"

Sziasztok, Laura Marie Marano vagyok!

Most fejeztem be a gimnáziumot, pár hete érettségiztem le. És most jön egy év lazsálás, ugyanis az egyetemet 20 évesen kezdhetem, de idén novemberben csak 19-et töltöm. Igazából nagyon jó tanuló vagyok. Vannak álmaim. Szeretnék színésznő, táncos és énekesnő lenni. Szerintem mind ebben jó vagyok, de nem merem senkinek megmutatni. A szüleim 8 éves koromban autóbaleset áldozatai lettek. Pont jöttek értem a suliba mikor az épület előtti kereszteződésnél karambolóztak. Még minden rémkép a szemem előtt lebeg. Anyukám (Ellen Marano) híres írónő volt, apukám (Damiano Marano) pedig elismert szakács és mellette pedig tanár. Egy családnál lakom azóta. Egy anyuka (Cheryl), egy apuka (Adam) és rajtam kívül 9 gyerek. Én vagyok a legidősebb és amiben tudok segítek. Na igen, dolgoznom kell, hogy bármit megvehessek magamnak. Takarítani járok, újságot hordok, pincérkedek és bébicsőszködöm. Ők tisztában vannak a tehetségemmel és még egy két ember. Barátaim nem voltak, mert azaz igazi okos, nyomi szegény gyerek rétegben voltam. A pénzért még olvasónaplókat és gyűjtőmunkákat is írtam. Életem során nagyon sokat szenvedtem, sírtam. Rengeteg terhet kellett elcipelnem a vállamon, de próbáltam erős maradni. Már számtalanszor jutottam el arra a szintre, hogy véget vetek az életemnek, de hiába.... Mert van egy "adottságom": Nem tudok MEGHALNI! Akárhányszor, akármilyen hatásosan próbálkoztam, nem sikerült. Olyan dolgokhoz folyamodtam, melyeket minden tudomásom szerint ember nem élt még túl. Nem vámpír vagyok, vagy valami ilyesmi. Remélem. Történtek velem furcsa dolgok. Pszichológushoz is járok. Ő egyben az orvosom is és a legjobb haverom...... Ő mindent tud rólam. Neki bármit elmondhatok, mert ő segít, de nem árul el. Ő Dr. David House. De ő nem csak erről az egy képességemről tud. Látom a jövőt, és a szellemeket, de belőlük mindenfélét. A kísértetektől kezdve a már meghalt emberek kóborló lelkéig. Csak a szüleimet nem. Ezért fogalmam nincs, hogy néztek ki. Minden emlékem megsemmisült róluk, még a fotók is. De ezeken kívül, ráadásul rengeteg betegségem van/volt/lesz. Ezeket a dolgokat soha nem fogom megérteni...

Xoxo Lu